Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története.
Eddig még nem olvastam semmit Leiner Laurától, ez volt az első. Nem
hiába vicces könyvként írok róla, mert, ha másik pontot választottam volna
neki, hát, nem a legjobb értékelés lenne. Nekem legjobban Szilkó karaktere
tetszett. Ő volt mindenki közül a legszimpatikusabb, és persze Csabi. Liát,
azaz Kornéliát, nem tudtam szeretni, mert elég kiakasztó természete van. Önző,
akaratos, hisztis, és még sorolhatnám. Az vitte a pálmát, hogy mindenkiről
leakarta tépni a cipőt, mert magassarkú volt. Ami még nagyon nem tetszett az
Eszti volt. Ő az elejétől csak magát fényezte, meg a kapcsolatát Csabival, hogy
ők milyen tökéletesen illenek egymáshoz, velük nem történhet meg, hogy
szakítanak. Pedig de.
Szegén Csabit sajnáltam, mert ő tényleg normális és rendes. Szilkót is sajnáltam, meg haragudtam is rá Era miatt. A végén örültem, hogy jól döntött. Az ő humora volt a legjobb az egész könyvben. A történet maga kicsit hihetetlen, na jó nem kicsit, mivel ennyi minden senkivel nem történik egy éjszaka alatt. Szegény Ákost is sajnáltam, hogy mindig szívatták, pedig nem is rossz gyerek. Csak kicsit buta. Vagy nem is tusom, hogy mit mondjak rá.
Ami még tetszett a regényben, az Lia és Szilkó összetartása. Főleg amikor kiáll Lia mellet Norbival szemben. És igen, itt van még Norbi. Na őt tényleg nem értem. Mire kellett az egész cécó, ha úgyis tudta, hogy ami miatt veszekszenek, az nem is lényeges, mert már döntött. Nehéz eset.
A befejezés nekem túl gyors volt. Egész éjjel veszekednek, civakodna, szurkálódnak, aztán meg Norbi megfogja a kezét és minden jó. Összegzésként azt mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert voltak benne vicces részek, ezer hálám Szilkónak, de nem olvasnám el még egyszer, mert már nem lenne érdekes, sőt, rájönnék,hogy nem az igazi.
Pontszám: 5/2.
Kedven szereplők: Szilkó, Csabi.
Kedvenc jelenet: amikor az autót tolják :)
Negatívum: Lia, Eszti, és még sorolhatnám.
Borító: 5/4,5.
Kedvenc idézetek:
"– Szilkó, baj van – toporzékoltam előtte.
– Te jó ég! Félrekattintottál a gépeden, és a Wikipédiára irányított?"
"– Akkor mit csináljak? – lelkesedtem, szinte megrészegülve a szavaitól.
– Talán legyél kevésbé önző. Itt ülök melletted, konkrétan tönkrement az életem, de magaddal foglalkozol…
– Ó, óóó. Értem – Bólogattam. – Tudok valamiben segíteni?
– Nem.
– Akkor mit csináljak? – érdeklődtem.
– Sajnálj.
– Rendben. Kezdhetem? – kérdeztem.
– Aha. Most. – kérte."
"– Add ide a telefonom – ingatta a fejét Szilkó, én meg már pattantam is az íróasztalához, és felkaptam a készüléket.
– Jé, ezen még gombok vannak – ámultam el egy pillanatra.
– Veled ellentétben én nem várom el, hogy a telefonom okosabb legyen nálam – közölte egyszerűen, és már a füléhez is emelte."
"– Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt"






